És a holnap - ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek, mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban, míg a szent városba tartó zarándokokat követi?
És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség?
Hát a szomjúságtól való félelem, ha kutad tele van, nem maga az olthatatlan szomjúság?
Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.
És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.
Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.
Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.
És vannak, akik kínnal adakoznak, és ez a kín az ő megkereszteltetésük.
És vannak, akik adakoznak, és nem éreznek fájdalmat, sem örömöt nem keresnek, sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal;
Ők úgy adakoznak, miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli illatát.
Az ilyenek keze által Isten szava szól, és szemükből Ő mosolyog a földre.