De ez semmilyen körülmények között nem azt jelenti, hogy kezet kell csókolni az ellenségednek.
Azon is elgondolkodtam - "lehet amit meg kell bocsátanunk másoknak, talán önmagunk legrejtettebb része"

Megbocsájtáson én azt értem, hogy belsőleg kell, hogy dolgozzam az akadályokon, amelyek feltárulnak előttem, " EGYSZERŰEN " azért, mert magunk és mások iránt megenyhülni FELSZABADÍTÓ érzés... - és én jól akarom érezni magam!

Miért esik nehezünkre a bocsánatkérés, és még inkább a magunknak való megbocsátás? Azt mondják ez a legnehezebb…nem értem miért?

Tudatosítsd magadban, hogy az, aki megtette a bűneidet az a régi éned volt, aki ma már nem Vagy. Akkor mit is kell megbocsájtani ?

Önmagunk „feloldozása” mindenfajta gyógyulás feltétele.

A megbocsátás nem erőszakolható, nem sürgethető, de testi-lelki szempontból fontos, az életünkben való továbblépés egyik legfontosabb feltétele.

Ezért nem érdemes tartogatni a haragot, megvetést, sértettséget senkivel, magaddal szemben sem. Ürítsd ki a lelked szemetét, tisztítsd meg, fényesítsd ki és rakjál bele olyan dolgokat, amik finoman illatoznak: hogy mi kerül bele, rajtad múlik.
Ha szemetet töltesz lelkedbe, neked kell kitakarítanod is, nem tudja helyetted más megtenni.

Meg kell szabadulnunk attól az Énünk sugallta hittől, hogy találnunk kell egy bűnbakot, ha a dolgok rosszra fordulnának.
Új eszméket kell a szívünkbe fogadnunk, amelyek megértetik velünk, milyen lényeges felhagynunk önmagunk és mások bírálgatásával, és átadnunk magunkat a szeretetnek.

A megbocsátáshoz vezető úton egyetlen célunk lelki nyugalmunk elérése legyen - ne a másik személy megváltoztatása vagy megbüntetése.

Belső vezetőd a szeretetbe vetett hited visszaállítására használja a megbocsátás eszközét.

Fotó:pixabay.com