Mindenkivel előfordul, hogy rossz napja van és olyan embereket bánt maga körül, akiket nem szeretne, de rajtuk csapódik le minden feszültség. Aztán persze a megbántás adódhat félreértésből vagy tényleges problémából is, de ha az a kapcsolat erősebb és fontosabb annál, minthogy bárki vagy bármi beleszólhasson, akkor mindkét félnek engednie kell kicsit.

Mégis, aki megsértette a másikat, annak lenne illő megtenni az első, közelítő lépéseket. Feltéve, hogy valaki felismeri, hogy szavaival, tetteivel nem ő az áldozat, hanem egy másik fél, aki nem érdemelt ilyen súlyú bántást.

A felajzott, dühös ember sok mindent mondhat és tehet, amivel másokat megbánthat. A haragtól soktól nem is látunk helyen, ezért idő szükséges ahhoz, hogy az események magunkban történő újra és újra lejátszása után más színezetet kapjon tettünk. Mindenképp bele kell gondolnunk abba, hogy a másik fél sértődése vajon jogos-e?

Amennyiben saját magunk is bevalljuk, hogy hibát követtünk el azzal, hogy valakit megsértettünk, aki nem érdemelte meg, attól illő bocsánatot kérni. Egy hanyagul odavetett „bocs” nemhogy nem elég, hanem tovább generálhatja a feszültséget. De akkor hogyan lehet jól bocsánatot kérni?

Először is fel kell ismerni magunkban a hibát. Azt, hogy nem jót és nem jól szóltunk, cselekedtünk. Ha elismerjük magunknak is, és egyáltalán nem érezzük magunkat ettől jobban, akkor tenni kell valamit azért, hogy jobban érezzük magunkat és a megbántott személlyel is normalizálódjon a viszony.

Nincs mese, elé kell állni és bocsánatot kell kérni. Talán ez megy a legnehezebben, mert rossz szembe állni azzal, akinek legszívesebben a szemébe sem néznénk. Ha ez a kapcsolat többet ér az ego harcánál, akkor mély megbánást mutatva, őszintén kérjünk bocsánatot.

Van, hogy ennyi elég, de ha komolyan vesszük a hibáink elismerését, akkor beismerjük a hibánkat, és azt is elmondhatjuk, hogy mi váltotta ki a helyzetet. Talán így a másik fél számára is érthetőbbé válik a bántás és egész más véleménye alakulhat ki a történtekről.

Mentegetőzni, magyarázkodni nem érdemes, mert csak rosszabb helyzetbe kerülhetünk. Röviden és tömören fogalmazzunk.

Az őszinte bocsánatkérés esetén se várjunk azonnali nyakba borulást. Ahogy bennünk is fokozatosan zajlott le a döntés, hogy ki kell engesztelni a másikat, úgy a megbocsátáshoz is idő kellhet. Előbb vagy utóbb tényleg ráébred a sértett, hogy mekkora erő és bátorság kellett ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyük.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!