Az önbizalom kétség kívül szükséges ahhoz, hogy uralkodjunk önmagunkon és bizonyos helyzetekben a legjobb kitörhessen belőlünk. Bátran elismerhetjük, ha valamiben jók vagyunk és fogadjuk el nyugodtan a dicséreteket is. Ellenszenvet válthat ki az, ha túlzott önsztárolásba kezdünk.

Álláskeresés során és motivációs levelet szoktunk a jelentkezéshez csatolni. A tényeken, iskoláinkon, végzettségünkön túl megemlítjük erősségeinket, azokat a pozitív tulajdonságokat, amelyek bárhol szükségesek ahhoz, hogy a munkatársak között megtaláljuk önmagunkat és a munkavégzés is hatékony lehet. Bizonyára csakis a jó dolgokat említjük meg és nem térünk ki arra, hogy vannak rossz szokásaink, gyengeségeink is.

A munkaadó oldaláról megcsömörlik az, akinek feladata a jelentkezések átnézése, ugyanis csupa tehetséges, minden pozícióra (is) alkalmasnak tűnő álláskeresőkkel találja magát szemben. Az állásra jelentkezők esetében önmagukat reálisan és hitelesen bemutató leírások helyett csupa tökéletesség tárul a munkaerő kereső elé. A rutinos munkaerőt toborzók azonban már tudják, hogy a leírtak csak részben vagy részben sem tükrözik azt, amit a állást kereső leír magáról. Az állásra pályázók ugyanis meg akarják győzni leendő munkaadójukat, hogy ők a legalkalmasabbak a feladatra, vagyis igazodnak ahhoz, amit úgy gondolnak, hogy elvárnak tőlük. Amolyan öntömjénezésbe kezd az is, aki alapjában véve szerényebb, mert nem akar lemaradni a pozícióról.

Az önéletrajz és a motivációs levél egy ajánlat önmagunkról, az önmenedzselés egy módja. Csakhogy nem mindegy, hogy mi van abban leírva. Torz és valótlanságok sokasága, vagy egyszerű igazság?

A munkaadóknak nagyobb szükségük van az igazmondó leendő alkalmazottakra, mint a semmibe fecsegő, túl nagyot mondó frázisokra, amelyek aztán a gyakorlatban meg sem közelítik a leírtakat.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!