Csináljuk magunkból. Magunkból, vagyis lényünkből és nem műveinkből. Az ember a mű. Csak ez szabad és kész ember az, akiből a világ épül. Ez a személy. Ez a világ alapanyaga.
- Ez az alapanyag a normális ember. Az ép és egészséges ember. Nem a tehetség, nem a zseni, nem a különlegesség, és a kivétel és a szenzáció. A normális ember arról ismerem fel, hogy nem közömbös, nem részvétlen, nem semleges, és nem minőségtelen.
Ő a szenvedélyes ember, az érdekelt, a mámoros, az álmodó, az enthuziaszta. Szóval az igaz ember. Nem a bölcs, nem a szent, nem a hős.
- Az összeroskadt és felperzselt és rombadőlt világban ez a szerelem, ez a szenvedély, ez a mámor az, ami az embert normálissá teszi. Az egyetlen, amely ezt a kozmikus rongáltságot felszámolja és az eredetinél magasabb világot fel tudja építeni. Amely a nyomorékokat egészségessé teszi.
(Forrás: Hamvas Béla: Unicornis /részlet/. Fotó:pixabay.com)
