Jump to content

Minden úgy jó, ahogy van – 2. rész

2014. 07. 30. 10:00

A boldogtalansághoz vezető út első lépcsőfoka, ha önmagunkat máshoz viszonyítjuk. Pedig nem létezik csak te, itt, most.

A fájdalom is maga a gondolat, de ha nem veszünk róla tudomást, mert épp dolgozunk, vagy alszunk, hová tűnik a fájdalom? Azaz a gondolattal együtt él a fájdalom, anélkül nem létezik.

Fejfájósoknak könnyű ezt mondani, de meg kell próbálni, hogy a fájdalom idején ne képezzünk agyunkban annak okáról semmilyen képet. Engedjük, hogy legyen, hogy fájjon. Ha ezt meg tudtuk magunkban valósítani, akkor a fejfájás érzése egy idő után megváltozik. Ha nem is szűnik meg, de mértéke csökken. Ebben az esetben is igaz az, hogy fogadjuk el azt, ami van. Ha nem ijesztjük meg saját magunkat a fájdalomról szült agyrémmel, hanem elfogadjuk, hogy van, hogy fáj, a letisztult valóságot kapjuk.

A valóság elfogadása sosem passzivitást jelent az élettel szemben, sokkal inkább annak felismerése, hogy mi is zajlik körülöttünk. Kinyílik a szemünk és a tudatunk. Ha megértjük mi történik az életünkben, akkor azt könnyebb elfogadni, a problémákat is könnyebb megoldani.

A boldogsághoz vezető út alakövei a következők:

• Mindegy, hogy esik az eső vagy süt a nap, te örülsz a reggelnek, mert felébredhettél;

• A reggeli ízét érezted és ízlett;

• El tudtál menni az iskolába/munkahelyedre tanulni/dolgozni;

• Segítettél egy arra rászorulónak, vagy pénzt dobtál egy utcai zenésznek;

• Van, aki szeret, és te viszont szeretheted;

• Szereted a gyerekeket és az állatokat, szeretetedet ki is tudod nyilvánítani feléjük;

• Van időd a családodra, hobbidra.

Ha a fentiek közül naponta meg tudsz hármat valósítani, akkor te boldog ember vagy. Mosolyogj, légy hálás mindenért, amid van, éld meg a valóságot, ne harcolj magad és a sorsod ellen, ez a boldog élet titka.

(Forrás: civilhetes.hu)