Jump to content

A költözés lélektana 2.

2014. 07. 24. 14:18

Ismert tény, hogy az idősek nehezen engedik el a megszokott otthonukat, nem szívesen mozdulnak el abból a házból, amit akár saját kezükkel építettek fel. Míg a csecsemők, kisgyermekek nem kötődnek ilyen erősen egy helyhez. A már kicsit nagyobbak, mint az óvodás vagy iskoláskorúakat kicsit jobban megviselheti, azonban a gyermekek rugalmasabbak.

Tudatosítani kell magunkban, családunkban, hogy a költözés egy lehetőség arra, hogy változzunk. Új környezet, közeget fedezhetünk fel, új kapcsolatokat lehet építeni, és akár éppen az új helyen találjuk meg örökre szóló baráti- vagy párkapcsolatunkat.

Ehhez el kell tudni engedni a régit, a múltat. A pakoláskor derül csak ki igazán, hogy mennyi felhalmozott, de nem használt dolgunk van. Ezeket átválogatva és a feleslegtől megszabadulva, megtisztult, rendezett új életet kezdhetünk az új helyen.

A gyerekek kirepülése után a szülők sokszor meghagyják gyermekeik szobáit érintetlenül, vagy egy sarkot biztosítanak a gyermek otthonmaradt dolgainak. Ezekben az esetekben nincs meg a teljes elengedés. A legjobb az, ha a gyermek kirepülése során viszi magával új életének színhelyére saját dolgait, és nem hagyja szülei nyakán. Ezzel a szülők is megújulhatnak. Tér szabadul fel a házban, ami a saját hobbijának hódolva átalakíthat dolgozószobává. Így az egész család egy megújulási folyamatba kerül.

Ha a költözés tudatos módon zajlik le, akkor a múlttól való elválást elfogadjuk, bár stresszel járó élethelyzet, de rá lehet hangolódni. A rugalmasság és az alkalmazkodás sokat lazíthat ebben a nehéz időszakban.

(Fotó:everydaylife.globalpost.com)