Szívinfarktusnál az embernek szó szerint megszakadhat a szíve. Ha az énemet túlértékelem, s nem hallgatok többé a szívemre, az élettől szakítom el magam. Az infarktust gyakran szívidegesség előzi meg, tulajdon szív¬működésünk miatti alaptalan félelem. A szív ily módon hívja fel magára a figyelmünket, és kényszerít életvezetésünk gyökeres meg¬változtatására, különben egyszer csak felmondja a szolgálatot, ahogy mi is lemondtunk róla.

Infark¬tusnak azt a pillanatot nevezzük, amikor a beszűkült ér teljesen elzáródik, és a szívizomzatnak az elzáródáson túli része nem jut többé oxigénhez, minthogy a vér nem képes továbbáramolni. A szívinfarktus súlyossága attól függ, milyen nagy a véráramlástól elzárt szívterület. Az infarktus sohasem jelentkezik váratlanul. A figyelmeztető jelek közé tartoznak a szívtáji szúró érzések, a bal karba kisugárzó vállfájdalmak vagy az az érzés, hogy az embernek elszorul a torka.

Aki a szív útját járja, és igazi énjét éli, annak nincs többé szüksége külső megerősítésre. Az ember felismerte, megtalálta önmagát, és igazi lényét adja. Szereti és éli önnön lényét, életét többé nem a tudás (fej) irányítja, hanem szívének, léte középpontjának a bölcsessége.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:lelkielet.hu/eletforma.hu