Jump to content

A közösségi oldalak hatása a jellemfejlődésre

2014. 04. 11. 10:00

Napjaink fiataljainak egyik – szomorú –, de sajnos igaz megállapítása, hogy aki nincs fent valamelyik közösségi oldalon, az tulajdonképpen nem is létezik. Ma már egy kamasznak elképzelhetetlen az élet internet és közösségi oldalak nélkül, ráadásul az okostelefonok világa elhozta a mobil internetezés lehetőségét, vagyis bárhol és bármikor csatlakozhatnak a hálóra, és beszélgethetnek barátaikkal, megoszthatnak, illetve lájkolhatnak fényképeket és kiírásokat. Volt olyan tanár, aki percekig csodálkozott, hogy amikor az iskolából elindultak haza a gyerekek, úgy váltak el egymástól: ha hazaértél, csetelünk. A tanár pedig nem értette, miért nem találkoznak valahol és beszélgetnek.

Ma már magától értetődő – sőt szinte elvárás - valamilyen internetes közösségek tagjának lenni. A fiatal generáció tagjai naponta többször is közölnek magukról valamit online, így szinte mindent elmondanak arról, ami velük történik.

Azonban megvannak a maga veszélyei is a közösségi oldalaknak. Hallottunk már olyan felelőtlen fiatalról, aki büszkén kirakta egy közösségi oldalra, hogy hova utazik a szüleivel nyaralni, majd mire hazaértek, mindannyian csodálkoztak, hogy kirabolták a lakásukat.

Emellett igen fontos jellemzője az online felületnek az “én megmutatása”. Ez azonban egy olyan idealizált kép, amelyben a saját tulajdonságok, értékek olykor felülíródnak, mert mindenki az előnyös oldalát szeretné megmutatni a neten. Ennek köszönhetően előfordulhat, hogy személyiségtorzulás alakul ki a felhasználónál.

Az itt átélt érzelmek ugyanis nem mindig fedik le az offline tér kapcsolati érzelmeit. Ennek következtében aki az online térben nem centrális személyiség, hanem kap hideget-meleget, az nagyon nehezen élheti meg az offline tér olyan pillanatait is, amikor mondjuk az osztályban a realitás keretei között kell mozognia. A valós életben ugyanis nem kilépni a chatből, vagy letiltani valakit, mert nem egyezik a véleményünk, vagy esetleg nem csak pozitív dolgokat mond rólunk.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:lelkielet.hu/kamaszpanasz.hu