Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.

S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk,
s nevetünk rajta egyet.

Van hogy hú de megutállak, 
és van hogy újra beléd esek, 
van hogy semmi se fáj tőled,

és van amikor már egy ujjad is porig éget. 
S van hogy semmi az egész, 
van hogy örülök a félnek,

van hogy semmi se szép,
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.