Az önismeret hosszú folyamat, amelyet nem gyermekkorban sajátítunk el, hanem az élet tanításai ismertetik meg velünk felnőttként azt, hogy milyenek vagyunk valójában. Csak gondoljunk vissza arra, hogy gyermekként mit képzeltünk el a felnőtt életről és az a valóságban, a mai életünkben mit is jelent. A gyakorlatban tapasztalt tényezők és a külvilág sokat alakíthat az elképzeléseinken. A gyerekek személyisége tehát nem eleve adott, hanem az folyamatosan alakul. Vannak ugyan aspektusok, amelyek az adott személyhez tartoznak, amely meghatározza a vérmérsékletüket, vagyis azt, hogy mire hogyan reagálnak. Azonban nagyon sok mindent nemcsak a szüleiktől örökölnek a gyerkőcök, hanem azt a környezet módosíthatja.

Az, hogy a gyerekek hogyan reagálnak, függ a vérmérsékletüktől, amelyet négyféle csoportba oszthatunk: flegmatikus, melankolikus, kolerikus és szangvinikus.

Milyen a flegmatikus gyerkőc?

A tanárok kedvence, aki nem zavar túl sok vizet, mert higgadt, nyugodt, ha nem is zseniként, de megcsinál mindent, amit a tanár kér. A flegmatikus típusú gyerek szeretik a társaságot, azonban egyedül is remekül elvan. Az ebbe a kategóriába tartozó gyerkőcből ki sem néznénk, hogy tud dühös lenni, de ha robban, akkor nagyot szól, ami saját magát is megviseli. Mivel a hirtelen jött változásokra nem jól reagál, ezért a szülő megelőzheti a dühkitörést azzal, ha higgadtan felkészíti a változásra.

Milyen a kolerikus gyerkőc?

Megjelenésében és viselkedésében is elég hangsúlyos személyiség, éppen ezért nagyon aktív, mozgékony. Nagyon nagy az igazságérzete, de mivel sokszor elfelejt dolgokat, így harcban áll a világgal, és gyakorta lehet dühös. A hirtelen felindulás azonban hamar csitul akkor, ha hagyja a szülő lecsihadni a gyermekét. Ilyenkor nem kell minden áron megbeszélni a történteket. A kolerikus gyerkőc esetében érdemesebb várni ezzel kicsit.

Milyen a melankolikus gyerkőc?

Reálisan látja már gyerekként a világot. Nagyon szereti a természetet, a természet közelségét, és nagyon érzékenyen reagál az embertársaira is. Csakhogy a melankolikus gyerkőc sértődékeny, mert nagyon könnyű megbántani őt, de némi empátiával kezelhetővé válik a dühe. Ugyanakkor hagyni kell azt is, hogy a negatív tapasztalásokat ugyanúgy megélje, amelyet el kell fogadniuk.

Milyen a szangvinikus gyerkőc?

Ugyancsak feltűnő jelenség, mert nagyon érdeklődő, imád sokat fecsegni, de ezáltal nagyon csapong a témák között. Bármennyire is sokrétű az érdeklődési köre, lekötni nagyon nehéz, mert figyelme csak rövid időre fókuszál az adott témára. Mivel igazán jól beszél és humoros, és igyekszik a maga igazáról meggyőzni mindenkit. Ha ez nem történik meg, akkor gurul igazán dühbe. Éppen ezért bármibe is kezd bele, mindig tudatni szükséges vele a várható következményeket, hogy az ne érje váratlanul, ha nem úgy sikerül a terve, mint ahogy azt megvalósítani szerette volna.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!