Jump to content

Amikor a gyermek szerelmes...

2017. 12. 01. 17:00

Sokan úgy gondolják, a kisgyermekek "szerelmi élete", csak egy múló szeszély. Azonban ez annál sokkal fontosabb. Emlékszel még az óvodás szerelmedre? Ugye, hogy igen!  Ha nem lett volna meghatározó, bizonyára feledésbe merült volna, az évek múltával. Az első ovis szerelem emléke maradandóbb, mint azt bárki is gondolná.

A pöttöm szerelem is szerelem...

A felnőtt szerelemhez hasonlóan a gyerekszerelem is járhat olykor fájdalommal, legfőképpen ha véget ér, vagy ha be sem teljesül. A legrosszabb, amit ilyenkor egy szülő a gyermekének mondhat, az, hogy ez az egész butaság, mert a kisgyermeknél az érzés és a vele járó dolgok teljesen komolyak. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy örökösen faggatózik a gyermekénél, hogy tetszik-e neki valaki? Ki a kedvenc csoporttársa? Kivel szeret játszani ? Ki a  szerelme?

Ezt ne tegyük, hallgassuk meg őket ha mesélnek, kérdezzünk rá a dolgokra, ha úgy látjuk, hogy szeretnének velünk beszélgetni. A legfontosabb, ha a gyerek megnyílik előttünk és elmondja a „titkos” érzéseit, mindig vegyük azt komolyan! Egy szerelmes kisgyermek boldog és kiegyensúlyozott, hát még ha a nagy szerelme is viszont szereti. Örüljünk annak, ha gyermekünk boldog, és támogassuk abban, hogy korukhoz mérten elmélyülhessen ez a kapcsolat.

Soha ne kritizáljuk a választottjukat, akkor sem, ha elsőre nem szimpatizálnánk sem vele, sem a családjával. Ha a szülő ellenzi a gyermekek közötti összhangot, nem engedi, hogy együtt játszanak, önmagának ássa a vermet, ugyanis a szerelmes kisgyermeknek saját szülője lesz az ellensége, aki eltitlja őt a szerelmétől. Ha elfogadjuk szívük választottját éreztethetjük velük, hogy tiszteljük az érzéseit, és nem akarjuk befolyásolni őket. A gyerekkorban kialakult érzések és érzelmi reakciók a későbbi párkapcsolatok alapjai, hiszen ez idő tájt tanulja meg a gyermek a mintát, hogy hogyan viszonyuljon érzéseihez, a másik félhez. Itt ismerkedik meg először azzal az „adok-kapok” egyensúllyal, ami a működő kapcsolatokhoz szükségeltetik.

Segítsük őket a kapcsolat elmélyülésében, hogy minél több időt tölthessenek együtt, érdeklődjünk náluk, hogy mit szoktak játszani, mit szeretnek a másikban, mi tetszik nekik, ne olyan zavarbaejtő kérdéseket tegyünk fel,mint hogy kapott e már puszit a másiktól. Mindig beszélgessünk a gyermekünkkel, de arra ügyeljünk, hogy csak az életkorának megfelelő szinten. Tiszteljük meg a gyermekünket azzal, hogy nem tárgyaljuk ki az óvodában, játszótéren, (anyák egymás között) azokat a személyes érzéseit, gondolatait, melyeket nekünk bizalmasan adott tudtunkra. Sokan hajlamosak erről megfeledkezni, és a kicsit az óvodában, játszótéren, mások előtt derült égből a villámcsapásként éri, hogy mindenki tudja, hogy neki ki a titkos szerelme. A felnőttek között ugyanis mindig akad legalább egy olyan ember, aki kineveti az ilyen gyermekszerelmeket, ezzel pedig a gyermek szégyenérzetét és bizalmatlanságát fogja táplálni.

Ha bekövetkezik a legrosszabb, ami a gyermekszerelemnél történhet, és egyik nap szomorúan adja tudtunkra a gyerkőc, hogy már nem szereti őt a kis barátja, barátnője, vagy már mással barátkoznak, akkor is vegyük őt komolyan. Nekik az az élmény, amit az okoz, hogy az addigi kedvenc pajtása mással játszik és rajta „keresztülnéz” olyan, mint mikor két felnőtt szakít, vagy ha valakit megcsalnak és arra fényderül. Ne mondjuk azt, hogy ez nem olyan nagy dolog, vagy hogy akkor holnaptól játssz a másik fiúval,lánnyal. Ha ilyeneket mondunk a kicsik nem fogják megérteni,hogy miért nem áll mellettük a szülő és, hogy miért nem támogatják őket amikor is az érzéseik valódiak.

Mit tehetünk?

Vigasztaljuk őket, beszélgessünk velük, érdeklődjünk hogy vannak, és meséljék el mi történt kettőjük közt valójában. Ne erősítsük bennük,hogy a másik a rossz, a csúnya és a gonosz, mert később ez a felelősségvállalásban illetve mások megítélésében is tévútra viheti őket. Sosem tudhatjuk, hogy mi zajlik le egy kisgyermek szívében pontosan ebben az időszakban, éppen ezért nem kell táplálni az ellenséges érzéseket a másik fél irányába, de abban sem kell erősítenünk a gyermekünket, hogy ő bizonyára semmiben sem hibázott.

Az óvodáskori szerelem után a szülők fellélegezhetnek egy kicsit hiszen a kisiskolások az óvoda utána években inkább tekintenek ellenfélként az ellenkező nemre , mint lehetséges szerelmespárként. Így az általános iskola vége és a gimnázium kezdete között van időnk lelkileg felkészülni arra, hogy mit tegyünk, mondjunk, ha gyermekünk hazaállít az első komolyabb udvarlójával.

(Forrás: lelkielet.hu l Kép: pixabay.com)