A kisbabák egyébként is gesztusokkal, arckifejezéssel, és érintéssel kommunikálnak velünk, így megtanulják érzékelni a szülők, a környezet hangulatát, s ezt a képességüket akkor sem veszítik el, amikor már verbálisan is készek a kommunikációra.

Még ha titkolóznak is a szülők egy családi krízis esetén, értik, érzékelik a történéseket, s erre testi, pszichés tünetekkel reagálnak. Csemeténk számára félreérthetetlen, ha megváltozik a mimikánk, a viselkedésünk.

Abban az esetben, ha a verbális, és a nem verbális üzenet eltér egymástól, a kisbabák, ahogyan a felnőttek is, a nonverbális jeleknek hisznek.

Fontos az önazonosság

Ha dühös vagy, fejezd ki, ha fáj valami, ha szomorú vagy, ne tetess boldogságot. Viselkedj önazonosan! Ha nem így teszel, a gyerekek érezni fogják a diszharmóniát, összezavarodnak, nem tudják majd jól feldolgozni. Agresszívvá, vagy visszahúzódóvá válnak, romlik az iskolai teljesítményük, újra bepisilnek, tikkelnek, rágják a körmüket, rémálmaik vannak, nehezen alszanak, fáj a fejük, hasuk.

Ne terheld túl!

Ne hazudj neki, de ne is terheld őt a felnőtt problémák (gyász, munkanélküliség, házassági problémák) apró részleteivel.

Beszélgess vele!

Mondd el neki, hogy most nehezebb időszakon mentek át, ezért szomorúbbak vagytok, de bármikor kérdezhet. Mutassátok ki, hogy törődtök vele, figyeltek rá.

(Forrás: BabaPatika 2015 március / Fotó:www.mcooperlaw.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!