Jump to content

Kiki, a kis királyfi (1.rész)

2014. 12. 06. 14:41

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen szép ország, abban egy szép folyó, a folyó partján egy királyi város, abban lakott egy király, és a felesége. Nagyon bölcsek és szeretetre méltók voltak mindketten.

Jól kormányozták az országukat, és így az ott lakó emberek is boldogok voltak. Csak egy bánata volt a királyi párnak, hogy nem született gyerekük, Sokat töprengtek, hogy kire hagyják majd az országot, mert már elég idősek voltak.
Egyszer aztán, mikor a királyasszony ötvenedik életévét betöltötte, és aludni tért a pompás születésnapi ünnepség után, gyönyörű álmot látott. Azt álmodta, hogy fel tud emelkedni a levegőbe, és száll a folyó fölött, a tarka városok fölött, a rózsaszínű felhők fölött, aztán meg kedve szerint képes leereszkedni az emberek közelébe, és be a palotába. Aztán már vele szállt férje, a király is az álomban, a lágy, szeretettel simogató levegőégben. Olyan szeretet és boldogság árasztotta el őt, hogy amikor felébredt, arra vágyakozott, hogy bárcsak aludna még, és visszajönne az az álom.
Gyengéden felébresztette a férjét, és azt mondta neki: „Gyere át ide kedvesem, szerelmem, az én ágyamba, mert olyan szép álmot láttam, szeretném elmesélni neked.”
A király úgy tett, és amint a felesége mesélte az álmot, átölelte őt szeretettel, és azután kicsit később igazi szerelmi öleléssel.
És láss csudát! Kilenc hónap múlva egy kisbabájuk született, egy kisfiú! Boldogok voltak, és velük örült az egész ország. A Salamon Károly Aurél nevet adták neki. Eredetileg több nevet gondoltak, mert a királyoknak legalább öt nevet szoktak adni, de a királyasszony annyira belefáradt a kisfiú világrahozatalába, hogy csak ez a három jutott az eszébe. De nem lett baj, mert nem szólították más néven, mint így: Királyfi. És még gyakrabban így: Kiki.

Kiki visított örömében!
- Én voltam az, Dadamama?
- Bizony, bizony, te voltál az Kincsecském, Királyfi!
- De honnan lettem? Azt meséld el Dadamama!
- Hát nem figyeltél? Megölelték egymást igazi szerelmi öleléssel.
- Milyen az, Dadamama?
- Akik nagyon, de nagyon szeretik egymást, és igazán közel akarnak lenni egymáshoz, leveszik a ruhát, és úgy ölelkeznek össze, hogy mindenük teljesen összeér.
- Meséld tovább! – kérte Királyfi. Hüvelykujját visszadugta a szájába, és olyan lelkesen szopta, mintha ettől függne a történet jó megértése.

(Forrás:Wittizsu/Szép mese gyerekeknek szerelemről, szexről / Fotó:www.truewoman.com)