Néha túl gyorsan történnek a dolgok életünkben. Alighogy megoldottunk egy problémát, máris nyakunkon van helyette két másik. Reggel pompásan érezzük magunkat, aztán mire leszáll az este, nyakig ülünk a boldogtalanságban.
1. Soha ne vitázz senkivel, mert aki még Önmaga érzéseivel harcol, úgysem képes Téged megérteni. 2. Ha nincsenek elvárásaid, soha nem fogsz csalódni.
Ne mondd, hogy "úgy is jó!" Ne mondd… Ne mondd, hogy "mindegy!" Nem igaz! Napod ezer parancsot ont, s ha nem igyekszel, lemaradsz!
“Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
“Az élet legősibb alapérzése a félelem. A múlandósággal együtt született. Hatalma két forrásból táplálkozik. Egyik forrása az, hogy nevét a rengeteg fedőnévtől csaknem lehetetlen megtalálni. Noha a félelem lényegében halálfélelem,
Amikor érzésekről beszélünk a gyógyulás alatt, gyakran a bajhozó trióra – a fájdalomra, félelemre és haragra – összpontosítunk. De az érzelmek birodalmában másfajta érzések is léteznek: boldogság, öröm, béke, elégedettség,
Sokan ingázunk a szélsőségek között: évekig félve óvunk másokat, azután csakis önnön szükségleteinkkel törődünk. Esetleg évekig megtagadtuk, hogy vállaljuk érzéseinket, érezzük át és foglalkozzunk velük, majd teljesen elmerülünk bennük, és
Egyre inkább úgy élünk, mintha az egyetlen életcélunk az lenne, hogy mindent elvégezzünk amit összeírtunk a magunk által összeállított listán. Korán kelünk, későn fekszünk, kitérünk a szórakozás elől, megváratjuk a
1. Spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlam; ahelyett, hogy a múlt félelmeiből és tapasztalataiból keresnél válaszokat. 2. Félreérthetetlen képesség arra, hogy élvezz minden pillanatot.
Biztatlak: Örülj! Örülj a világnak, Örülj a kinyíló virágnak, Örülj a rikkantó madárnak! A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek. Örülj a hasadó hajnalnak, Éjben az égen ragyogó csillagnak!
Ha fúj, ha csip, ha vág a szél Ha körbevesz számtalan veszély Ha már egy Csillag sem ragyog Te őrizd meg vidám mosolyod. Amikor néped szomorú Amikor örök a ború