“A hit a te horgonyod: rajta Bárka!
Jöhet mennydörgés, lecsaphat a villám-dárda,
hegyek remeghetnek meg és rogyhatnak össze,
az ember szíve a félelemtől lehet olyan gyönge,
hogy a szent szikrát a feledés homálya betakarja,
a hit a te horgonyod: rajta, Bárkám, rajta!”

„Az a csend, ahová szeretnélek elvinni benneteket, az a végtelen tér, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a tiszteletet keltő üresség ez, ahol minden hang létrejön és visszhangzik, ahol minden forma keletkezik és összetörik; ahová minden önvalót bejegyeznek és kitörölnek; ahol semmi sincs, csak Az. Ha csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen, ezen a tágas téren, akkor sohasem tudjátok meg, mennyire valóságos a ti létetek, és mennyire valótlan a nemlét. Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával.”