A gyerekek leválása tulajdonképpen egy életszakasztól való búcsúzás.

A leválás nehézségekkel jár. Mint minden búcsúzás egy-egy életszakasztól, ez a folyamat is valódi, szívbemarkoló veszteségekkel jár. A nők elveszítik gondoskodó szerepüket, s rá kell jönniük, hogy véleményükkel, értékeikkel már nem (annyira) hatnak a gyermekekre, s nélkülözhetőekké válnak. A leváló fiatal hamarabb átlendül a veszteségeken, hiszen őt egy új, önálló élet várja, tele van tervekkel, elképzelésekkel. A leválás, a családalapítás, az önálló életre való felkészülés fontos az ő korában, támogatni kell benne.

Kezdj hát Te is egy új életszakaszt! A leváláskor éld át a gyász folyamatát, hiszen csak így tudsz megnyílni valami újnak. El kell búcsúznod a gondoskodó-törődő szerepedtől, a fiatalok megszokott nyüzsgésétől, s attól a kicsi irányító szereptől, amit még gyakoroltál felettük.

Mitől függ, hogy hogyan éled meg a leválást? Tulajdonképpen attól, hogy mennyire volt előtte teljes az életed. Szereted-e a munkád, hobbiként tekintesz-e rá. Van-e szeretettel teli párkapcsolatod, vannak-e barátaid, mennyire jársz el otthonról. Ha ezekben szűkölködsz, akkor valóban úgy tűnhet, hogy már nincs sok értelme az életnek.

Amit Te profitálhatsz ebből! Saját céljaid, vágyaid, igényeid szerint rendezheted be új életedet. Megteremtheted a társaságodat, kereshetsz hobbit, párkapcsolatot, egy csomó mindenre van időd, amire korábban nem volt.

Gondold át, mi érdekelt korábban, akár gyermekkorodban. Mi az, amit szerettél volna csinálni, de nem tudtál kiteljesedni benne? Nyelvet tanultál volna? Szerettél volna megtanulni jól rajzolni? Itt az idő! Elkezdhetsz varrni, de akár egy blogot is vezethetsz. Gyakrabban láthatod vendégül a barátaidat. Elmehetsz úszni, tornázni, masszíroztatni. Elkezdhetsz utazni. Ha jól körülnézel, a ház körül is biztosan akad némi teendő. Ha párban élsz, sokkal több időtök lesz egymásra. Akár új szakmát is tanulhatsz. lehetőségeid végtelenek.

Személyiségfejlődés egy életen át! Életünk szakaszokra bontható, melyek mindegyikének megvan a maga feladata. Ha ezt teljesítjük, új elemekkel gazdagodik az identitásunk. A szakasz végeztekor krízis jön, de ez a fejlődés újabb lépcsőjét jelenti. Az alkotóképesség szakasza kb. 40-60 éves kor közöttre tehető. Létrehozunk, gondoskodunk, teremtünk. De egyszer ennek is eljön a vége. Személyiségfejlődés szempontjából az a jó, ha ilyenkor leltárt készít az ember, tudomásul veszi sikereit, kudarcait, megkeresni addigi értelmét. Elidőzni felette, s büszkének lenni annak egyediségére. Ilyenkor jó magunkba mélyedni. Személyiségünk egyre integráltabb lesz, bölcsebbek leszünk, s kirepült gyermekeid hamarosan visszatérnek majd az unokákkal.(Forrás:dr. Bozsár Gabriella / Fotó:supersavvyme.co.uk) További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!