Mondd, Neked mennyire egyéni a pszichológiai időrended? Gondolj csak egy unalmas nyári szünetre, egy közömbös múlt heti eseményre, az eltűnő hónapokra, az emlékezetesség-nélküliségre. Az idő csupa vánszorgás, és sóhajtozás, ha nincs benne semmi, amit a magadénak tudhatsz, ami feldob, tudást, tapasztalatot, vagy örömet okoz.

Egy eseményekkel zsúfolt időszakban úgy érzed, hogy rohan az idő, de visszanézve rá nagyon hosszúnak tűnik- legalábbis az események sűrűségét tekintve, hisz annyi minden történt.

Élj kíváncsian, légy nyitott az eseményekre, a megismerésre. Ne félj a kockázatoktól! Élj és cselekedj szívből, s meglásd, jó életed lesz!

"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam.
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."

(Kung-Fu-ce)

(Forrás: Popper Péter: A belső utak könyve, Fotó: fastcocreate_com)