Jump to content

A nyugdíjas korral együtt jár a depresszió?

2014. 05. 27. 21:22

Egy felmérés szerint a nyugdíjasok a depresszióra 40 százalékkal nagyobb eséllyel számíthatnak, mint hasonló korú, ám még dolgozó társaik. A nyugdíjazás utáni első heteket az idősek többsége még afféle megérdemelt pihenésként éli meg. A hónapok múlásával azonban egyre gyakrabban tör rájuk a „feleslegessé válás” érzése. Ez elsősorban abban jelenik meg, hogy úgy érzik, mind szociálisan, mind anyagilag egyre inkább a társadalom peremére sodródnak. Az aktív életformából „kiszorulás” veszteségérzetét tovább súlyosbíthatja, hogy ezzel együtt gyakran a fizikai mobilitás is csökken.

Ezeknek az„összetevőknek” köszönhetően köszönhetően, különféle egészségügyi problémák, krónikus vagy súlyos betegségek jelennek meg, ráadásul egyes készségek is gyengülnek, és a teljesítőképesség sem a régi.

Az időskori depresszió afféle ördögi körhöz hasonlítható, amit akár lelki, akár testi, anyagi problémák is előhívhatnak. Ezek a későbbiekben már komoly lelki szenvedéshez, egészségkárosodáshoz, életminőség-romláshoz vezethetnek. Ahhoz, hogy ez a súlyos válság kialakuljon, nagymértékben hozzájárulhat, ha a depresszív állapotot a környezet nem ismeri fel, ezért nem, vagy rosszul kezelik.

Szakemberek szerint az idős ember hozzátartozóiban elsősorban az keltheti fel a gyanút, ha szerettüknél állandósult lehangoltságot, szomorúságot, érdektelenséget, örömképtelenséget, elzárkózásra utaló jeleket tapasztalnak.

A pszichiáterek, gerontológusok szerint azokat az időseket, akik képesek a feladatvesztés miatti lelki traumát „normál”, egyúttal átmeneti életjelenségként kezelni, majd a veszteségélmény feldolgozása után új, számukra örömöt adó, esetleg másoknak hasznos tevékenységeket keresni/találni és „gyakorolni”, biztosan elkerüli ez a lelki kór.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:lelkielet.hu/otvenentul.hu