Szabaduljon meg a bosszúságtól, félelemtől, csalódottságtól, sérelmektől, tulaj¬don múltja kínzó emlékétől, makacsságától és csalfa reményeitől. Aki idős korában így él, az évek sokasodásával egyre szabadabbá és könnyedebbé válik, s egyáltalán nem esik majd nehezére búcsút mondania az életnek, hogy visszatérjen a testetlenségbe.

Addig viszont élnie kell az öregkor nyújtotta lehetőségekkel: men¬tesnek lenni a munkaköri kötelezettségektől és materiális céloktól, megszabadulni a testi vágytól és a környezet véleményének figyelem¬bevételétől. Röviden: önnön bensőnk, tulajdon lényünk érdekében el¬vetni minden külsődlegest.

Idős korban bőven jut idő arra, hogy az ember cselekvően tapasztalja meg belső életét, tulajdonságait jellem¬mé ötvözze, tudása bölcsességgé érlelődjék. Tudata teljében részesül¬het az utolsó tanításokban, teljesítheti hátralévő feladatait, melyeket az élet elébe állít. Bár a test külsőleg egyre inkább veszíthet előnyös meg¬jelenéséből, ezzel párhuzamosan az ember belső szépségre tehet szert, belső fiatalságra és elevenségre, mely az életkortól független.

Hátralévő éveiben az ember öntudatosan járhatja az élet útját. Alkalma nyílik múltja alapos feldolgozására, megvilágosodik előtte a történések értelme, s ha fogékony, mindebből tanulni képes. Nyugodtan élvezheti végre az elért eredmények fölötti örömöt, s lehetősége adatik megtenni, amit élete kiteljesítésének érdekében még meg kell tennie.

Tisztázható a még tisztázatlan, lehetőség adódik megbocsátani ott, ahol még nem történt meg, és az ember megszabadulhat attól, amibe oly görcsösen kapaszkodik. Így lesz képes idős korában fokozatosan önmaga fölé magasodni, szellemét mozgékonynak, szívét ifjúnak megőrizni, végső soron egész testében átszellemülni. Példaképpé válhat mások és önmaga számára, egyedi életét műremekké formálhatja. Végeredményben megvan az esélye rá, hogy gyermekeit, unokáit és más „öregeket" hozzásegítse ahhoz, hogy az időskort lehetőségnek tekintsék és hasznosítsák.

Az életet végre hálásan fogadhatjuk el, akár egy ajándékot, minden egyes percét tudatosan élvezhetjük. Aki keresi, felfedezheti magában az „öntudat megifjító forrását", átélheti a bensőből fakadó megfiatalodást s végül „lelki Újjászületését". Aki felismeri valódi énjét és vele összhangban él, képes lesz, ha eljön az ideje, nyugodtan és megfontoltan, ahogy az élet útját is járta, az életet elhagyni.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/otthonigyogymodok.hu