Jump to content

Mitől alakulhat ki a depreszió

2013. 12. 13. 12:56

A közfelfogásban meglehetős zavar tapasztalható a mentális betegségek területén. Az egészségügyi világszervezet (WHO) 1998-as adatai szerint a világon összesen csaknem 400 millióan szenvednek szorongásos zavarban, 340 millióan hangulatbetegségekben.

A szkizofrének tömegét 45 milliónyira, az alkoholfüggőkét 120, a droghasználókét 28 millió főre becsülik, s ehhez jön még legalább 1,1 milliárd nikotinfüggő. Az adatokból megállapítható, hogy a neuropszichiátriai kórképek felelősek a tartós teljesítménycsökkenés, végső soron a végleges, illetve az elhúzódó rokkantság csaknem 30 százalékáért. Nagyobb hányadért, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a krónikus ízületi bajok együtt.

Az előrejelzések legalább olyan drámaiak, mint az adatokból kirajzolódó mai valóságkép: a demográfiai változások következtében ugyanis nagymértékben nő a rizikócsoportokhoz tartozó korosztályok aránya a népességben, a várható élettartam növekedésével szaporodnak az időskori mentális problémák. Másfelől a munkahelyi, illetve az urbanizáció okozta stresszhatások erősödése miatt tovább nő majd az ezekkel összefüggő pszichés zavarokban szenvedők, elsősorban a depressziósok száma.

A közfelfogásban meglehetős zavar tapasztalható a mentális betegségek területén, sokan nem tudják, mi a különbség a pszichiáter és a pszichológus munkája között, előfordul, hogy "nem vagyok bolond"-felkiáltással utasítják vissza a neurológiai beutalót. Márpedig mind a gyógyítás, mind a rehabilitáció szempontjából elkülönül a különféle mentális betegség kezelése.

Elmebetegségnek általában a tudathasadásos elmezavart (szkizofréniát), a paranoiát és a mániás depressziós pszichózist nevezzük. Ezek a kórképek a magyar lakosság körében körülbelül 1 százalékos arányban fordulnak elő. Sokkal magasabb a korábban neurózisnak nevezett lelki betegségek (például a kényszerbetegségek, fóbiák) gyakorisága. A lakosság mintegy 25 százaléka szenved valamilyen szorongásos és hangulatzavarral járó - azaz depressziós - panasz miatt. A mentális problémák harmadik nagy csoportját a magatartászavarok alkotják.

A mindennapi orvosi gyakorlatban az egyik leggyakrabban tapasztalt pszichiátriai zavar, s egyben a lakosság jelentős hányadát érintő betegség a depresszió. Az ismétlődő vagy krónikusan zajló betegség előfordulásának gyakorisága legalább tíz százalékos, s a pszichiátria legújabb felismerése szerint már gyermekkorban is jelentkezhet. Ráadásul az utóbbi ötven évben a depressziós esetek száma lassan de egyenletesen növekedett, így ma csaknem egymillió embert érint a betegség valamelyik formája Magyarországon.

Létezik a depressziónak úgynevezett larvált, (azaz testi tünetekkel álcázott) formája. Ilyenkor a beteg számos és változó testi panasszal keresi fel az orvosokat, s egyre tanácstalanabbul áll a szaporodó negatív leletek és a nem szűnő tünetek előtt. A helyzetet nehezíti, hogy a kezeletlen, a fel nem ismert depresszió maga is hajlamosíthat testi betegségek kialakulására és fordítva, sokféle valódi testi betegség (ilyen a diabétesz, fekélybetegségek, hipertónia, tumoros esetek) kapcsán kialakulhat depresszió, amelynek kezelése jótékonyan hat az alapbetegség tüneteire is.

Bár a depresszió többnyire biológiai, genetikai hajlam talaján keletkező pszichiátriai betegség, jó néhány olyan külső tényezőt ismerünk, amely elősegítheti, mintegy provokálhatja a kialakulását. Ilyen biológiai hatásnak tekinthetők bizonyos életkorok, állapotok (terhesség, megözvegyülés), a hormonális változások (például a klimax), amelyek lelkileg is sérülékenyebbé teszik az egyént. De léteznek olyan hormonális, kötőszöveti vagy éppen idegrendszeri betegségek, esetleg táplálkozási zavarok, fertőzések, amelyek szintén depresszióhoz vezethetnek.

A depressziós állapot tünetei nem mindig egyértelműek, maga a betegség sem egységes, bár a különböző formáiban gyakran hasonló a klinikai kép, de a hátterében más- más tényező található. Súlyos depressziók esetében megjelenhetnek téveszmék (indokolatlanul erős bűntudat, önvádlás, az elszegényedéstől vagy a megsemmisüléstől való rettegés, üldözésérzés). Még ritkábban lehetnek a betegnek hallucinációi, de ekkor már pszichotikus szintű depresszióról beszélünk. A betegséggel összefüggésben gyakran fordulnak elő öngyilkossági gondolatok és kísérletek is, éppen ezért veszélyes kezelés nélkül hagyni a beteget.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/weborvos.hu