Jump to content

Ami a tiéd és maradjon is az

2024. 03. 17. 19:00

A szerelem furcsa dolog. Megbabonáz, szemüveget ad ránk, felráz és könnyen lehet, hogy fölhöz is csap. Mégis vágyakozunk utána, ha nincs vagy ha kezd ellaposodni.

A szerelem nem az, amikor mindent és mindenkit feláldozok egy kapcsolatért. Persze, sok mindenre képesek vagyunk, amikor elborítja a szemünket a rózsaszín köd és mindenki gonosznak tűnik, aki kicsit is a kapcsolat ellen beszél. Könnyen lehet, hogy ők látják jól kívülállóként a dolgokat, de ebben a ködben mi azt nemhogy nem érzékeljük, de egyenesen ellenségnek tekintünk arra, aki így beszél. Legyen az családtag, barát.

Nem ritka, hogy meg is szakadnak kapcsolatok azért, mert valaki tűzön, vízen át küzd a szerelméért, a szerelemért. Később, amikor a jóslat megvalósul, könnyen lehet, hogy tényleg a fejünkhöz kapunk. Akkor jöhetünk rá arra, hogy van néhány dolog, amiért senki kedvéért sem szabad megválnunk.

Az egyik ilyen egyediségünk az egyéniségünk. Amitől mi olyanok vagyunk, amilyenek. Mindenkinek vannak jó és rossz szokásai, amelyek ráadásul életünk során változhatnak, finomodhatnak, előnyünkre vagy hátrányunkra változhatnak. Egy párkapcsolatban érvényesül az, hogy hatnak egymásra a felek. Ez így van jól, de olyan senki ne várjon el tőlünk, amilyenek nem mi vagyunk. ugyanez igaz természetesen fordítva is.

A kapcsolatokban nagyon nagy vízválasztó az, hogy a szerelmünkre hogyan reagál a család vagy a barátok. Ha nem rajonganak egymásért, még abból is kialakulhat később jó viszony, de a szerelemért elhagyni a családot vagy a barátokat nagy felelőtlenség. Már az durva, ha bármelyik fél döntést követel tőlünk. A megoldás az, ha közelítenek egymáshoz a felek és egy normális szinten tudnak egymással beszélni, egy társaságban meglenni. A barátok a szakítás után is megmaradnak, nem beszélve a családról, ám az ex nem. Kiröppen az életünkből. Egy szakítás után pedig rádöbbenhetünk, hogy lemondtunk számunkra fontos emberekről azért, hogy egy mondvacsinált kapcsolatot megteremtsünk, megmentsünk.

Az érzéseink velünk fejlődnek. Eleve jelen vannak az életünkben, de ki érzelmesebb, ki kevésbé. A nő attól igazán nő, hogy a kapcsolatot és úgy általában az életet is fel tudja tölteni szeretettel, érzelmekkel. Vagyis egyáltalán ne akarjuk ezt se elnyomni, se visszafogni csak azért, mert valaki arra kér.

(Forrás: lelkielet.co.hu | Képek: Pixabay)