Életrevaló, egészséges énképű, gondolkodású, a világban helyét megálló felnőttként szeretnénk gyerkőceinket kiengedni a nagyvilágba. Az elsődleges nevelő közege a gyerekeknek a családja. Már ha olyan szerencsés valaki, hogy boldog családban nőhet fel. Akinek ez nem adatik meg, vagy egyáltalán a család sem, az nagy hátránnyal indul az életében. Nagyon nagy fontosságú az, hogy a gyerekek mit látnak és hallanak otthon.

Természetesen szeretjük gyermekeinket, szeretet adunk nekik és kapunk tőlük, de az is fontos, hogy jó emberré neveljük. Ehhez már az szükséges, hogy szülőként az empátia és az együttérzés teljesen természetes legyen a gyerkőc életében. Ha ezt tapasztalja a szülőktől és a környezetében is, nagy eséllyel fog ráérezni a későbbiekben is arra, hogy mások mit érezhetnek egy-egy helyzetben és az arra való reagálása is megfelelő lesz, képes lesz segíteni a bajban lévőkön.

Nagyobb gyermekként nagy jelentősége lesz annak, hogy szavaiért és tetteiért felelősséget kell vállalnia, így már kicsi korban rá lehet vezetni erre. Ez az út nem egyenes. Tele van kanyarokkal, nehézségekkel, és a kisebb gyerekek számára még annyi minden ismeretlen, hogy a legjobb szándék és akarat ellenére is hibázhatnak. A hibák azonban tanítanak. Nemcsak arra, hogyan kell valójában elvégezni egy feladatot, hanem a felelősségvállalásra is megtanítanak.

Szeretnénk megadni sok mindent a gyerkőceinknek, de ha mindig lessük minden kívánságukat egy elkényeztetett, egyedül megoldani semmit sem tudó felnőtté tesszük őket. Éppen ezért szükséges kereteket és szabályokat felállítani, amelyet aztán következetesen be kell tartani és ezt meg is kell követelni.

A gyerekek úgy viselkednek, ahogyan azt szüleiktől látják. Legyen számukra az a természetes, hogy a jó és a rossz dolgokat megélik és annak megfelelően viselkednek. Nem szégyen szomorúnak lenni és sírni, mint ahogy a legjobb, ha az örömöket is akként éljük meg és viselkedünk. Ha a szülők elismerik, hogy még felnőttként is tudnak hibázni, rosszul viselkedni, de a bocsánatkérésre is képesek, akkor nagy eséllyel fognak így viselkedni a gyerekek is.

Nagyon nagy szerepünk van abban szülőként, hogy milyen gyermeket bocsátunk a „vadonba”. A cél, hogy hasznos és jószívű, de életrevaló felnőttként megállja a helyét bárhová is keveredik, és meg tudja állapítani azt, hogy mi a helyes és mi nem az.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!