A mai világ négy túlzásra épül: túl sok holmi, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség. A gyermekek nem tudják kényszerektől mentesen felfedezni a világot. Állandóan verseng valami a figyelmükért, állandóan le vannak foglalva, túl sok határidőhöz kell ragaszkodniuk, szellemileg-fizikailag is túl vannak terhelve. A gyermekkor már nem olyan, mint régen, a világ őrült tempója óriási hatással van rájuk. Mit teszünk a gyermekeinkkel?

A gyermekek sokszor mutatják a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) jeleit: igyekeznek kontrollálni a környezetüket, más gyerekekkel való játékukat, könnyen dühbe jönnek ok nélkül, vagy épp megriadnak, idegesek, bizalmatlanok az új helyzetekkel, emberekkel szemben, kifinomult szertartásokat dolgoznak ki, s nagyon éberek. Szoronganak, képtelenek alkalmazkodni, olykor empátiahiányosak.

S hogy miért van jelen náluk a PTSD? Azért, mert kontrollálatlanul zúdítódik rájuk a felnőtt élet. Beavatódnak a szüleik félelmébe, ambícióiba, élettempójába, s nem tudják megteremteni a saját védelmi rendszerüket, a saját határaikat. Hadüzenet nélküli háború ez a gyermekek ellen. A sok kis stresszhelyzet állandó stressz-és bizonytalanságszintet eredményez, s emiatt alakulnak ki a kompenzáló viselkedések. Más szóval ez a tünetegyüttes a kumulatív stresszreakció jelensége. Más ez, mint az élet normális kerékvágása, ahol váltakoznak a jó és rossz, szomorú és boldog, nyugodt, és stresszes időszakok.

„Az egyszerűsítéssel megóvjuk azt a környezetet, amelyben a gyermekkor az „én” kialakulásához nélkülözhetetlen lassúsággal telik.”

***

Figyeld további cikkeinket, fogunk még foglalkozni az egyszerűbb gyermekkor gyakorlati megvalósításával is!

(Forrás: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor / Fotó:eletszepitok.hu)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!