Úgy is szokták mondani, hogy a magyar búskomor nép, akire az évszázados történelmi események rányomták a bélyegüket. A búslakodást egyénileg is magas szintre képesek emelni egyesek, és szinte biztos, hogy ha én pozitívan állok hozzá valamihez, a környékemen megjelenik legalább egy olyan személy, aki igyekszik leszívni az energiámat. Néha már azon gondolkodom, hogy meg sem kérdezem senkitől, hogy érzi magát, mert a tapasztalat szerint ilyenkor panaszáradat veszi kezdetét.

Szinte felüdítő az a tapasztalás, ha külföldön járok, más kultúrával találkozok, hogy milyen végtelen nyugodtság és kedvesség árad a vadidegen emberekből is. Ha itthon, főleg a megszokott közegeben találkozom ismerősökkel, akkor 5-ből 4 ember biztosan eláraszt a panaszaival. Elfogadom a panaszt akkor, ha ez csak éppen a pillanatnyi életszakaszában történő negatívum, és vagyunk olyan viszonyban, hogy azt át tudom érezni. Ráadásul lehet, hogy annak a személynek én egy olyan bizalmasa vagyok, akivel meg tudja osztani bánatát, és ezáltal szabadulni képes némi feszültségtől. Nem fogadom el azonban azoknak a panaszáradatát, akik bármelyik találkozáskor semmi mást nem tudnak közölni, csak negatívumokat.

A panasz mechanizmusa

Mindenkivel történnek rossz dolgok, amelyeket a családunkban meg is osztunk, kibeszélünk magunkból. Amíg beszélünk róla, addig enyhülhet bennünk a feszültség, ráadásul a családtagok hasznos tanácsokkal láthatnak el a megoldást illetően. Van, hogy az ilyenfajta panaszkodás csipán a feszültségoldást segíti. Vagyis a velünk történt negatív élményekről azért érdemes beszélni és nem magunkban tartani, mert megkönnyebbülhetünk, ha meg tudjuk osztani bánatunkat, fájdalmunkat valakivel. Ez nem egyenlő a panaszkodással, hiszen nem fetrengünk az önsajnálatunkban, csupán könnyítünk a lelkünkön.

Panaszkodássá akkor válik a negatív gondolatok kifelé sugárzása, ha csakis erről szól az ember mindennapja, és bárkire ráontja a saját problémáját, akivel csak találkozik. Az ilyen emberek sok időt fektetnek arra, hogy panaszaikat minél több emberrel megosszák, de értelemszerűen így annál kevesebb energiát fordítanak a probléma megoldására, a lehetőségek felkutatására. Ráadásul valaki éppen azért áraszt el mindenkit a panaszaival, hogy azoktól megértést, sajnálkozást gyűjtsenek be. Nem a problémájuk megoldására vágynak, hanem a figyelemre, a szeretetre, csak éppen a panaszkodással igyekeznek azt kiváltani.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!