Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Ha valaki sokáig hagyja magát kihasználni, de egyszer csak meghúzza a határokat, akkor a környezete először felháborodik, követeli vissza a megvont jussát, siratja a kényelmét, manipulálja, bünteti az illetőt -
„Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól.
1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
"A hála gazdagság. A panasz szegénység."
És mondjátok meg nékem, Orfalisz lakói, mitek van ezekben a házakban? Mi az, amit erős ajtókkal óvtok? Van-e békétek, az a csöndes akarat, amely megmutatja erőtöket?
Lazának kell lenni, nyitottnak kell lenni, és nem szabad görcsösen rohangászni el nem érhető állapotok után.
Egyik nap autóvezetés közben egy nő felfigyelt az előtte haladó kocsi rendszámtáblájára. „LÉGY AZ, AKI VAGY!” – ez állt rajta a számok és betűk alatt. De hogyan? – tűnődött.
„Dühös vagyok a munkahelyemre. Mást léptettek elő, holott nekem járt volna. Annyira dühít, hogy legszívesebben venném a kalapomat. A feleségem azt mondja, tartsam kordában az érzelmeimet. De miért?
"Az a diétázó személy, aki azt akarja, hogy pontosan előírják neki, mit egyen, az éppen az ellenkező irányba tart, mint amerre a célként kitűzött változás várja.
Láttak már olyan embert, aki folyton más kedvét keresi? Meglehetősen kellemetlen benyomást kelt ugye? Többnyire bosszantó és idegesítő az olyan ember társasága, aki a bőréből is kibújik, hogy másoknak tessék.
"... nem a másik ember életét élem, neki kell döntéseket hoznia, és semmilyen módon nem befolyásolhatom, sem gondolatban, sem szóval, sem cselekedettel. Döbbenetes volt ez a felismerés.