A gondolat ezt a gyönyörűséget fejlesztheti, és az emlék terében tartóssággal ruházhatja fel, de a meditáció üdvössége nem foglalja magában az érzékek intenzitását. Az érzékeknek ébernek kell lenniük, és nem szabad, hogy a gondolat, a behódolás fegyelme és a társadalom erkölcse bármi módon eltorzítsa őket. Az érzékek szabadsága nem egyenlő az engedékenységgel: az engedékenység a gondolat gyönyöre.
A gondolat olyan, mint a tűz füstje, a boldogság pedig a tűz füstfelhő nélkül, amelytől könny szökik a szembe. Más dolog a gyönyör, és más a boldogság. A gyönyör a gondolat szolgasága, a boldogság a gondolaton túl és afölött van. A meditáció alapja a gondolat és a gyönyör megértése ezek erkölcsével és kényelmet nyújtó fegyelmével együtt. A meditáció üdvössége nem időbeli, tartós; fölötte áll ennek, így nem mérhető.
Elragadtatottsága nem az észlelő szemében jelentkezik, nem is a gondolkodó tapasztalata. A gondolat nem érintheti meg a maga szavaival, jelképeivel és a zűrzavarral, amelyet szül a meditáció; nem olyan szó, amely gyökeret verhetne a gondolatban, és az alakíthatná. Ez az üdvösség a tökéletes csendből születik."