Egyik nap eszembe jutott, hogy az égvilágon semmi okom nincs arra, hogy ne vegyek egy új autót – akár abban a szent pillanatban – ha úgy tartja kedvem.

Megtagadtam magamtól valamit és mártírrá tettem magam, ráadásul hálát adtam érte. Megvettem hát az új autót – még aznap.”

(Név nélkül)

Gyakran ösztönösen úgy reagálunk valamilyen szükségletünkre vagy vágyunkra, hogy: „Nem! Ezt én nem engedhetem meg magamnak!”

Ezt a kérdést kell megtanulnunk: „Vagy mégis?”

Sokunknak szokásává vált, hogy rendszeresen megfossza magát mindentől, amire vágyik; gyakran olyasmitől is, amire valóban szüksége van. Néha még a hálával is visszaélhetünk, hogy fölöslegesen megfosszuk magunkat valamitől.

A javainkért érzett hála gyógyulásunk fontos fogalma. Ámde ugyanilyen fontos, hogy elhiggyük, a legjobbat érdemeljük, abbahagyjuk önmagunk folytonos megfosztását, és bánjunk jól magunkkal.

Nincs semmi rossz abban, ha megveszed magadnak, amit szeretnél, feltéve, hogy megengedheted magadnak. Tanulj meg bízni magadban, és figyelj rá, mit szeretnél. Nincs semmi rossz abban, ha néha elkényezteted magad, és veszel valami újat.

Időnként jó várni egy kicsit. Máskor csakugyan nem engedhetjük meg magunknak a luxuscikkeket. De néha megengedhetjük.

Ma a meglévő dolgaimért érzett hálát egybefűzöm azzal a hittel, hogy a legjobbat érdemlem. Ha nincs jó okom arra, hogy valamitől megfosszam magam, nem teszem