Elvis a mennyben van? – teszik fel leggyakrabban a kérdést Elvis Presley féltestvérének, Rick Stanley-nek, aki egykori drogfüggő, ma baptista pásztor és kábítószer-ellenes kampányokat vezet.

Elvis ellentmondásos életútját végigkísérte az istenkeresés, illetve a függőségeivel való küzdelem. Vajon melyik oldal lett a győztes élete végén?

Amikor Elvis Presley-re emlékezünk, zenéje mellett gyakran csak a vadabbik oldala jut eszünkbe: televíziós szereplései, botrányai, kábítószerezése, zűrös szerelmi kalandjai és elvonókúrái. Pedig a rockn roll nagy sztárjának volt egy másik, kevésbé ismert arca is. Elvis spirituális ember volt, akinek a hiteközponti szerepet játszott az életében. Minden bizonnyal küzdenie kellett volna azért, hogy cselekedeteivel hitelt tegyen meggyőződése mellett, mindezek ellenére hitét nem titkolta el egyetlen barátja elől sem.

Elvis egy felszínesen vallásos családban nőtt fel, szüleivel az Isten Gyülekezete nevű pünkösdi keresztény egyházat látogatták. Bár középiskolás
korában felhagyott a gyülekezetbe járással, szívesen vett részt éjszakába nyúló gospelkoncerteken. Olyan híres gospelzenekarokkal barátkozott össze, mint a Blackwood Brothers és a Statesmen, és befutott sztárként is szívesen látogatta a déli kórusok előadásait. Elvis Presley illusztris karrierje során 105 falrengető dallal vezette a slágerlistákat, a hőn áhított Grammy-díjat azonban mégis egy gospeldallal, a How Great Thou Art című slágerrel nyerte el. Az egyházi zene iránti vonzalma azonban nem biztosíték arra, hogy őszinte keresztény lett volna.

Hamill pásztor, a memphisi gyülekezet vezetője beszámol arról, hogy a szakmai csúcsán lévő énekes-színész arról panaszkodott neki, hogy minden hírneve, vagyona és rajongója ellenére a legnyomorultabb embernek érzi magát, mivel éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amire a gyülekezetben egykor tanították.

Az 1960-as években sok más amerikai fiatalhoz hasonlóan Elvis is felfedezte magának a keleti vallásokat és a kábítószereket. Fodrásza, Larry Geller vezette be ezekekbe a transzcendens kalandozásokba, és ellátta a legújabb okkult irodalommal is. Volt felesége, Priscilla Presley így nyilatkozott erről az időszakról: „Elvis órákon át tanulmányozta ezeket a könyveket. Azon fáradoztak Larryvel, hogy kiderítsék, mi is életük célja.” Elvis talán anyjától örökölte a természetfeletti sötét oldala iránti vonzalmát is, ő ugyanis rendkívül fogékony volt az összes primitív babonára, hajlamos volt a látnoki álmokra, és rejtélyes intuíciói voltak. A gyerek Elvisszel gyakran imádkoztak Presley halott ikertestvéréhez is, és a nehéz kérdésekben útmutatást, vezetést kértek tőle. Ha hitt is a Biblia bizonyos részeiben, Elvis egy személyes vallást alakított ki önmagának, amelyben a keresztény hit egyes elemei mellett helyet kapott egy kis hinduizmus, júdaizmus, numerológia, teozófia, agykontroll és pozitív gondolkodás is. Egyik önéletrajzírója szerint a hindu guru, Paramahansa Yogananda utasításait is betartotta. Később Ginger Aldennel kötendő esküvőjét (amely soha nem következett be) egy piramis alakú csarnokban képzelte el, hogy a pozitív szellemi energiák úgymond a párra koncentrálódjanak. Elvis hordozható könyvtárának kétszáz kötete között az okkult, ezoterikus irodalom legprominensebb szerzőinek művei is szerepeltek. Rajongott a híres okkultista író, Blavatsky könyveiért is. A Csend hangja című írását mindenhová magával vitte, amely után saját gospelzenekarát Voice-nak nevezte el.

Kétség nem fér hozzá, hogy az a kulturális földrengés, amely Elvis nevéhez fűződik, keresztény mércével nézve nem értékadó. 1970-től a Las Vegas-i években Elvis elindult lefelé a lejtőn: belemerült a drogokba, szexuális erkölcstelenségekbe, és rettenetesen elhízott. A mélypontot az 1973-as év hozta
el, amikor Priscilla elvált tőle.

Amint egészsége romlott, Presley újra a Biblia Istene felé fordult. Hogy felelevenítse gyermekkorának hitét, vegasi fellépéseihez híres gospelzenekarokat
fogadott fel. J. D. Sumner gospelszupersztár visszaemlékezett, amint egy alkalommal egy női rajongó egy koronát akart átadni Elvisnek. Amikor
megkérdezte, hogy miért hozta ezt neki, így válaszolt: „Ezt neked hoztam. Te vagy a király!” Elvis a következő szavakkal finoman visszautasította: „Nem
drágám, én csak egy énekes vagyok. A király Jézus Krisztus.”

„A show-műsorok után magukban is folytatták még a zenélést. A Király a gospelből merített inspirációt és vigaszt. Egy olyan személynek tűnt számomra, aki nincs kibékülve önmagával: nem azt csinálta, amit igazán szeretett – karrierje rabjává vált” – nyilatkozta Frank Breeden, a Gospel Zenei Szövetség elnöke.

Gyerekkori barátja, Becky Martin szerint Elvis prédikátor szeretett volna lenni. Élete vége felé az énekes így panaszkodott neki: „Becky, gondolj csak bele, mennyi jót tehettem volna, ha Isten Igéjének hirdetésére szántam volna az életemet.”

1976-ban Elvis találkozót kezdeményezett Rex Humbard televíziós evangélistával. Humbard megkérdezte, hogy imádkozhat-e érte, Elvis beleegyezett, és elmondták a bűnösök imáját.

Ezt követően Elvis sokat beszélgetett Jézus Krisztusról az akkor még szintén drogfüggő Rick Stanley-vel. Egy ilyen alkalommal Rick beszámolt neki egy
lányról, aki bizonyságot tett a Megváltóról. Elvis ezt mondta: „Ő az igazságot szólja. Az ilyen emberek komolyan gondolják, amit beszélnek.”

Elvis féltestvére hallotta, amint a negyvenkét éves énekes néhány órával halála előtt így imádkozott: „Drága Uram! Kérlek, mutasd meg, hogy mi a helyes út számomra. Fáradt vagyok, össze vagyok zavarodva, és a Te segítségedre van szükségem.”

Stanley szerint Elvis még mindig él – emlékezetünkben. Sokan osztják véleményét, miszerint Elvis Presley egy modernkori tékozló fiú volt, aki éppen elindult a hazafelé vezető úton atyja házába. Mások viszont elítélik kétes múltja miatt. Akárhogy is van, hatása felülhaladja korát, dalait még ma is emberek milliói hallgatják.