Jump to content

Szeretet, és elfogadás-önmagunk felé

2015. 10. 20. 13:03

"Évekig várhatunk valaki elfogadására, de a valódi elfogadás bennünk születik meg. Évekig várhatunk valaki elismerésére, dicséretére és szeretetére, de ha magunkat képtelenek vagyunk elismerni, dicsérni és szeretni, a külvilágból megkapva is mardosni fog minket a hiány érzése.

A lélektársakkal való találkozások segítenek abban, hogy pillanatokra, percekre, órákra, napokra átéljük azt a teljességet, amire mindnyájan vágyunk. Valójában minden kapcsolatunkban és kapcsolódásunkban ezt a teljességet keressük, legtöbbször tudattalanul. Hiszen megtalált egyszer vagy többször egy érzés valakivel, és vágyjuk vissza. Amikor azonban ezek a személyek fizikailag nincsenek jelen az életünkben, érezzük az elkülönültséget, és életünk mélypontra is juthat.

A kérdés csak az, hogy ilyenkor mit választunk: öntudatlanul rohanunk-e tovább mások után, hogy megadják mindazt számunkra, amire vágyunk, és ezzel számos függőséget teremtünk az életünkben. Esetleg a függőségeket elkerülve az egyedüllétet választjuk, amivel menekülünk mások és sokszor Önmagunk elől is. Vagy elkezdjük képességeinket kibontakoztatva, nagyszerűségünket elismerve megadni mindazt a szeretetet és elfogadást magunknak, amit másoktól várunk."

(Forrás: A találkozás, ami elrendeltetett című könyv, Fotó:pexels.com)

Csatlakozz a Lelki Élethez a Facebookon!