Első példa: egy távoli nagybácsi. Egész életében semmi mást nem tett, mint új és új utakat keresett a meggazdagodásra. Utolsó éveit nagy kényelemben töltötte, s bár már nehezen tudott beszélni, mégis folyton arról magyarázott, hogy mennyi pénzt keresett. Amikor az élet lefaragta őt, nem maradt belőle más, mint a puszta haszonlesés és pénzsóvárság. Egész életében ezt gyakorolta ezerféle módon.

Második példa: a feleségem nagymamája. A nyolcvanas évei közepén halt meg, de az ezt megelőző néhány évben már erősen szenilis volt. Miről beszélt folyton ez az idős hölgy? Legjobb példának azt tudnám felhozni, amikor étkezés előtti imára kérték fel. Megfogta a mellette ülők kezét, széles, boldog mosoly áradt szét az arcán, homályos szemeit ellepték a könnyek, ahogy feltekintett az égre, álla remegett, ahogy kiöntötte szívét, mely Jézus iránti szeretettel volt tele. Így lehetne összefoglalni Ednát dióhéjban. Szerette Jézust, és szerette az embereket. Már nem emlékezett a nevünkre, mégis mindig szeretettel megsimogatott minket, amikor a közelében voltunk. Amikor az élet lefaragta őt úgy, hogy csak a lényeg maradt, a maradék csupa szeretet volt… szeretet Isten iránt és emberek iránt.” Nos, te miért élsz?

(Forrás: Bob Gass, MaiIge, Fotó:galleryhip.com)

Szeretnél követni minket a Facebook-on? Kattints ide, és lájkold az oldalt!